A japán főváros és császári székhely 12 millió ember otthona. Elképzelni is nehéz, hogy Yokohama és Edo valaha unalmas halászfalvak voltak. A nagy fordulat a XVII. században következett be, amikor Tokugava Iejasu sógun lett. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugava Edóba (a mai Tokió) helyezte székhelyét. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb településévé vált. 263 évvel később a sógunátust megdöntötte két déli prefektúra és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meidzsi császár Edóba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a császár is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.
A nyüzsgő, neontól fénylő metropolisz felejthetetlen élményeket tartogat a szórakozni, vásárolni vagy művelődni vágyó látogatóknak. A város egyik fénypontja a fentebb említett Császári Palota, de Shitamachi, Tokió óvárosi negyede is megér egy látogatást. Az Ueno Park, amelyben számtalan kulturális emlékhely és múzeum található, Ginza, az elegáns bevásárlónegyed pedig számos üzletével vonzza a vásárlókat.