A terület a mai Iraklion (Heraklion) városától pár kilométerre délre található, Kréta északi partvidékén.
A régészek úgy vélik, hogy Knósszosz először a neolitikumban volt lakott, a története i. e. 6000 körül kezdődött, a helyszínen álló első palota azonban csak i. e. 1900 körül épült a korábbi települések romjaira. Kr. e. 1700 körül földrengés vagy idegen megszállók pusztították el a krétai palotákat. Az újjáépítés azonban gyorsan végbement.
1894-ben Sir Arthur Evans az egyik ilyen újjáépített épületkomplexumot fedezte fel. A részletes feltárás 1900-ban kezdődött meg. Átfogó restaurálási munkálatai azóta is heves viták forrása a régészek között, bár általuk a látogatók képet adnak arról, hogyan nézhetett ki ez a jelentős palotakoplexum.
A knósszoszi palota legérdekesebb felfedezései a falakat díszítő falfestmények voltak. Meglepő módon, ezek a freskók nem egy katonai társadalmat jelenítenek meg, hanem egy békés, termelő életmódot folytató közösség képe rajzolódik ki belőlük.
A palota romjai között sétálva számos Piet de Jong általi rekonstrukciót csodálhatunk meg, amelyek egy része valóban csak a restaurátor képzeletének szüleménye. Szerencsére azonban sok eredeti freskó a heraklioni régészeti múzeumban megcsodálható.
Az egyik legnépszerűbb festmény, amely a királynő lakrészében található, az úgynevezett Delfin-freskó. A képet élénk színeivel a minószi művészet egyik leglátványosabb alkotásának tartják.
A palota számos terme közül a leglátványosabb a trónterem lehetett. Központi részén egy nagy, falba épített szék állt, amelyet több paddal szemben helyeztek el. A szoba a feltárások alapján egy akváriumot is magában foglalt, amely díszes tengeri állatoknak adhatott egykor otthont. A terem déli falán egy freskó látható, amely griffnek nevezett mitikus állatokat ábrázol, oroszlántesttel és sasfejjel.
A Knósszosz-palota egyik legérdekesebb aspektusa a görög mitológiában elfoglalt helye. Ide kötődik a közismert Daidalosz és Ikarosz történet, illetve Thészeusz itt győzhette le a labirintusban Minotauroszt.